A kendó versenyzésről
A kendó versenyzésről
A kendó versenyeken való részvételhez a hakama és gi (hagyományos kendós öltözet) megszerzésétől kezdve van lehetőség, vagyis mindössze pár hónap kendózás után már megtapasztalhatjátok a kendóversenyek hangulatát. Természetesen már korábban is kilátogathattok ilyen eseményekre nézőként, de részt is venni rajtuk egészen más élményt nyújt. Versenyeken csapatunk legtöbb tagja indulni szokott, és az egymásért szorítás és küzdés hatására mindenki a legjobbját tudja nyújtani ilyenkor.
A kihon kategóriában a még védőfelszereléssel nem rendelkezők mérettethetik meg magukat. Itt az első edzések óta gyakorolt alapvágásokat és az edzéseken bemelegítő/erősítő feladatként funkcionáló kirikaeshi-t kell bemutatnotok. A páncéllal már rendelkező kendósok pedig a korosztályuknak megfelelő kategóriában indulhatnak, a gyerekeknél a fiúk és a lányok együtt szerepelnek, míg a felnőtteknél természetesen van külön női és férfi kategória.
A mérkőzések egy 9×9 vagy 11×11 méteres pályán folynak, ahol a mérkőzést három bíró figyeli, akik közül a főbíró szerepe a mérkőzés irányítása. A győzelemhez két teljes értékű találat, vagyis ippon, vagy egy ippon és a mérkőzés idejének a letelte szükséges. Egy teljes értékű találat feltétele a megfelelő kéz és láb koordináció, a pontosság, az időzítés, az erő és az energia (a találati felület nevének kiáltása) és a vágás utáni megfelelő testtartás és készenlét fenntartása (zanshin).
Ippont úgy is szerezhetsz, ha az ellenfeledet kétszer megintik. Megintést lehet kapni például a kard elejtéséért vagy a pályáról való kilépésért, ami logikus, hiszen gondolj bele, hogy a szamurájok idejében harc közben is figyelniük kellett a harcosoknak, hogy egy adott területen belül maradjanak, meg természetesen arra, hogy a kezükben maradjon a kard, különben védtelenekké váltak. A versenyzőkre a pályára lépésük előtt egy piros vagy fehér színű szalag kerül, a bírók pedig a kezükben lévő ugyanúgy piros vagy fehér színű zászlóval jelzik, hogy a két harcos közül melyiknek ítéltek találatot (az ippon odaítéléséhez legalább két bírónak színű zászlót kell felemelnie). A csoportküzdelmeken túljutó versenyzők az egyenes kieséses szakaszba kerülnek, ahol már egy vereség a versenyük végét jelenti. A versenyeken a két döntősön kívül a két elődöntő vesztesét is éremmel díjazzák, illetve egy Fighting Spirit, vagyis küzdőszellem díjat is kiosztanak a küzdelmek során erőteljes vívást mutató versenyzőnek.
A magyar versenyszezon az Országos Junior Kupával (OJK) kezdődik, melyen az utánpótlás korú versenyzőké a főszerep. Aztán a novemberi Országos Egyéni Bajnokság (OEB) következik, ahol már felnőttek is versenyezhetnek az országos bajnok címért. A tavasz elején megrendezésre kerülő Sakura Kupán a figyelem újra a fiatalabb korosztályra összpontosul, illetve a dan fokozattal még nem rendelkező felnőttekre. Ez a verseny az előzőekkel ellentétben már nemzetközi szintű, így az indulók Közép-Európa országainak utánpótlás versenyzőivel is megmérkőzhetnek. Az Országos Csapatbajnokságon (OCSB) ötfős csapatok vívhatják ki a legjobb csapat címet az elkövetkező egy évre. A szezon hagyományosan a Hungária Kupával zárul, július közepén, ahol egyéni kategóriákon kívül csapatversenyt is rendeznek, és mindenkinek a célja a lehető legjobb eredménnyel elmenni a nyári szünetre. Ezeken kívül csapatunk külföldi versenyeken is rendszeresen részt vesz. Októberben Belgrádban szokott egy nagyon nívós verseny megrendezésre kerülni, ahol csapatunk tagjai közül általában többen is éremmel térnek haza, de volt már lehetőségünk többször Bécsben versenyezni, Prágában, sőt még Párizsban is.
A kendó egyik szépsége az, hogy nem kell a legmagasabb, legizmosabb vagy legtechnikásabb legyél ahhoz, hogy jól tudjál kendózni, vagy jó eredményeket érjél el a versenyeken. Nincs két olyan két ugyanolyan kendós, ahogy nincsen két ugyanolyan ember sem. Ha sikerül saját magadat jobban megismerned és megtalálni az erősségeidet, akkor azokat kihasználva jobban teljesíthetsz az élet bármely területén. Ennek gyakorlására a kendó egy tökéletes lehetőség.