A kendó felszerelésről

A kendóban viszonylag komplex, hagyományos védőfelszerelést használunk, viszont az első edzésetekre nincs más dolgotok, mint egy kényelmes melegítő nadrágot és egy pólót hozni.

Az alapvető ruházat a gi, ami egy inghez hasonló viselet, és a hakama, melyet leginkább egy nagyon bő nadrághoz lehetne hasonlítani. Ezek hagyományosan indigóval vannak festve, egyrészt a tradíció miatt, másrészt azért, mert az indigónak fertőtlenítő hatása is van. Ennek ellenére manapság például fehér színű vagy mintás giket is lehet vásárolni. A hakama egy átlagos nadrágnál bonyolultabb felépítésű, ezért az összehajtása több időt vesz igénybe, viszont a haladók nagyon szívesen segítenek ennek elsajátításában.

Emellett a youtube-on számos videó található ezzel kapcsolatban, mely segíthet egy kezdőnek a kendó hakama és a gi hajtogatásának, szabályos viselésének, sőt, még a mosásának a begyakorlásában is. E két ruhadarab megszerzéséhez egy vizsgát kell teljesíteni, melyet általában három, magasabb fokozatú úgynevezett senpai, mármint haladó személy szokott elbírálni. Erre a vizsgára általában 1-2 hónappal a kendó elkezdése után van lehetőség.

A hakamára és a gire kerül rá a védőpáncél, mely a fejvédőből (men), alkarvédőkből (kote), az oldalunkat védő dóból és az ágyékvédőből (tare) áll. A kendó páncél készítése hosszadalmas és bonyolult feladat, és a helyes viselése is igényel némi gyakorlást.

A dó például nagyon masszív anyagból készül, ezért ha azt megütik, szinte meg sem érzi az ember (feltéve, ha tényleg azt találja el az illető és nem vág mellé, amiért sem pont, sem büntetés nem jár, talán csak egy bocsánatkérés…:)), de a többi páncélelem is hatékonyan csillapítja a vágásokat. A fejvédő a legkarakteresebb felszerelés, melyet meglátva mindenki egyből a kendóra gondol. A fémrácsok rajta maximum az első pár alkalommal lehetnek kicsit zavaróak, de egy idő után fel sem tűnik, hogy ott vannak. A fejvédő alá egy tenuguinak nevezett kendőt is fel szokás venni, mely az izzadságot fogja fel (és érdemes rendszeresen mosni…:)). Mindenféle színben kaphatóak, van, amelyiken egy japán mondás szerepel, van, amelyiken például egy klub logója látható. Sokan szoktak szinte versenyt űzni abból, hogy a lehető legkülönlegesebb mintájú vagy színű kendőt viseljék. Szép gesztus például, ha valaki szuvenírként ad ilyen fejkendőt. Szokás csapatversenyeken a csapattagoknak egyforma tenuguit viselni, ezzel is az összetartozást jelezni. Érdekesség továbbá, hogy többféle módszer is van a tenugui felvételére akár klubon belül is, hogy ki éppen hogyan szereti azt felkötni. A tenuguira felvett men alján egy torokvédő is található, mely a negyedik támadási felületet védi (a fej, alkar és oldal után). A torokra való szúrás a kendóban az egyetlen szúró technika, melynek gyakorlása csak 14 éves kortól engedélyezett biztonsági okokból. A testet védő dó anyaga hagyományosan bambuszból és bőrből áll, de a műanyagból készült oldalvédő is viszonylag elterjedt a kedvezőbb ára miatt. A dó alatt található tare középső lemezén egy névtáblát (zekken) szokás hordani, melyen a kendós neve áll latin betűkkel és japán írásjelekkel, illetve a klubja neve olvasható.

A kendó gyakorlásának elengedhetetlen eszköze még a bambuszkard, japánul shinai, mely bambusz szálakból áll, melyeket bőrdarabok és egy műanyag zsinór (tsuru) tart össze. Nagyon fontos, hogy a szálak ne legyenek eltörve és szálkásak se, a shinai zsinórja kellően meg legyen feszítve, illetve a bőrdarabok is a helyükön legyenek. Ezeket minden edzés előtt, közben és után is ellenőrizni kell a biztonságos kendózás érdekében. A versenyek előtt külön szokták nézni a kardok állapotát, ezért nem véletlen, hogy verseny előtt sok kendós teszi rendbe a kardját, akár a versenyek helyszínén is. A shinai hossza és súlya szabályozva van, korosztályonként változnak annak lehetséges paraméterei. Neked mekkora kellene? Gyere, és próbáld ki!