Nyár eleje óta havi rendszerességgel járok Isztambulba személyes okokból kifolyólag, amikor lehetőségem adja, csatlakozom a város egyik kendo dojojának1, a Katsuninkan keikoihoz2 is. Az elmúlt hónapok alatt kialakult jó kapcsolatnak és a nyárközepi sikeres 5. dan vizsgámnak köszönhetően meghívást kaptam shinpanként3 az október 14-15-én, Isztambulban megrendezett Török Országos Egyéni és Csapat Bajnokságra. A meghívást örömmel fogadtam, mivel úgy gondolom, hogy aktív versenyzőként is sokat lehet tanulni egy, a meccsek eredményét befolyásoló másik perspektívából is. Kendosként hatványozottan igaz ez, mivel ebben a sportágban továbbra is teljesen emberi, tehát a bírói döntések alapján dőlnek el a meccsek a legmagasabb szinteken is, mindenféle technológiától mentesen.
Nem vagyok stresszes versenyző, valamint a magánéletben sem, de mégis enyhe nyomást éreztem magamon, mivel bár itthoni junior versenyeken már volt tapasztalatom shinpanként, felnőtt kategóriában eddig csak versenyzőként vettem részt. Illetve, abból adódóan is, hogy a bírói teljesítményem befolyásolhatja a magyar kendo, mind a Katsuninkan sensei4-ének és barátnőm, a török női válogatott tagjának is – akik által a meghívást kaptam – török kendos berkeken belüli megítélését.
A verseny az egyéni bajnoksággal kezdődött szombaton, egyik shiajo5-n a női, másik shiajo-n a junior (vegyes) kategória kezdte meg a shiai6-t. Ebben az etapban a junior versenyen volt lehetőségem bíráskodni, mivel arra a shiajo-ra voltam beosztva shinpanként, amelyiken ez a kategória zajlott. A junior verseny hamarabb ért véget, mint a női, itt elkövettem egy hibát, mivel azt hittem, hogy számunkra szünet következik, de a női kategória egyik ági elődöntőjének meccse áthelyezésre került a mi shiajonkra. Mivel a meccs kezdetekor én nem voltam jelen a shiajo-nál, két olyan shinpan (összesen három van egy kendo meccsen) bíráskodott az elődöntőben, akik az egyik versenyző dojojának tagjai. A meccs kezdetéhez képest pár másodperccel később értem csak vissza a shiajo-hoz. Bár végül az a fél győzött, aki dojojának tagjai shinpanként részt vettek a küzdelemben, megítélésem szerint nem volt félrehúzás. Ennek ellenére szerencsésebb lett volna, ha jelen vagyok, és fel sem merül a kérdés, hogy ezen múlthatott-e az elődöntő eredménye. Ez fontos tanulság volt számomra a shinpan szerep nehézségeiről, mivel versenyzőként (5 perces határon belül) nem indul el a küzdelem, amíg nincs mind két fél jelen a shiajo-nál. (A mennyiben az egyik fél 5 percen belül nem jelenik meg a shiajo-nál, diszkvalifikálják
A tanulság; shinpanként, a versenyzőnél is jobban a verseny kiírás ritmusával kell mozognia az embernek a későbbi kellemetlenségek elkerülésének érdekében. A női döntőben nem vettem részt, szerencsére ez nem előző hibámnak köszönhető; a döntőket általában a legmagasabb fokozatú shinpanok vezénylik le.
A női egyéni döntője után egy rövid ebédszünet következett, amit shinpan társaimmal együtt töltöttünk, átbeszélve az addigi eseményeket. Egy kellemes, személyesebb beszélgetésre is volt alkalmunk. Rajtam és az otthoni bírókon kívül jelen volt Piva sensei (Kendo és Iaido 7. dan) Olaszországból, illetve Maaziz Sensei (Kendo 5. dan) Franciaországból, szóval sokrétűen tudtunk kendoról beszélgetni a világ különböző tájainak perspektívájából.
A szünet után a férfi egyéni kategóriával folytatódott a bajnokság. Számomra ez volt a nehezebb felvonás, legalábbis eleinte, mivel a juniorok és nők esetében belföldön is más a vívás ritmusa és a preferált technikák repertoárja, mint a férfi mezőnyben. Viszont Isztanbulban a férfi mezőnyben is teljesen más vívásképhez kellett alkalmazkodnom shinpanként, mint itthon, vagy akár csapattársaimnak szurkolva versenyzőként tapasztalok. Szerencsére gyorsan tudtam akklimatizálódni a különbségekhez és úgy érzem – a későbbi visszajelzések is megerősítettek – hogy bár szigorúan, de megfelelően tudtam végrehajtani a bírói feladataimat. A korábbi esetből tanulva, olyan bagatell hibát sem követtem el, mint a női elődöntő esetében. Ebben a kategóriában már az egyik elődöntőben is volt szerencsém bíráskodni. A kategória döntőjét végül két Katsuninkan tag vívta egymás ellen egy szoros küzdelemben, ami személyes okokból jó érzéssel töltött el.
Vasárnap a csapatversenyekkel folytatódott az esemény. A női csapat döntőjével kezdtünk (sajnos csak két csapat nevezett ebben a kategóriára), a meccset a Katsuninkanos lányok csapata nyerte, aminek barátnőm is tagja volt, ismét személyes örömöt okozva számomra. Az igazat megvallva kifejezetten örültem, hogy ezen a meccsen nem kellett shinpanként részt vennem.
A női csapat döntője után a vegyes csapatokkal folytattuk (kendoban klubversenyek, csapatkategória esetében megszokott, hogy a nők és férfiak, illetve juniorok is küzdhetnek egymás ellen, mivel nincs kifejezett hátránya, se előnye egyik félnek sem, súlycsoportok sincsenek ugyan ebből az okból kifolyólag). Ebben a kategóriában bíráskodtam a legtöbbet, mivel voltak olyan versenyzők, akik csak a csapatversenyen küzdöttek, egyéniben nem és így csak a shinpanok sorát erősítették.
Ismét alkalmam volt az egyik elődöntőben bíráskodni; a Katsuninkan B és Ankara A csapatainak összecsapásában. Minden szempontból ez volt a legnehezebb meccs számomra, mivel a Katsuninkan B csapatát erősítette barátnőm is. Bár nekik szurkoltam, ezt shinpanként teljesen el kellett nyomnom magamban, és úgy bíráskodnom, hogy ne legyek félre hajló, illetve túlkompenzáló sem. Ezt a nehézséget tovább erősítette, hogy a két klub között nagy a sportviszály, szóval az épp nem a shiájo-n küzdő csapattársak és szurkoló klubtagok részéről is sok nyomás érkezett a felénk egyes szituációkban. A taisho7 meccsen az Ankarai vívó az egyik szabályt megsértette a küzdelem közben, ennek megfelelően, főbíróként egy hansokut8 ítéltem neki, egy gogi9-t követően (egy hansoku fél találattal ér fel az ellenfél részére, egy kendo meccs két, egy félről megszerzett találatig tart, vagy a megszabott idő lejártáig). Ezt követően az Ankarai vívónak volt egy második nem teljesen sportszerű megmozdulása is egy wazát10 követően. Ezt az egyik bírótársam egy újabb hansokuval szerette volna díjazni, mivel véleményem szerint bár kifogásolható volt a szituáció, de nem szabályellenes – nem szerettem volna ok nélkül befolyásolni a meccs végeredményét – kifejeztem nem egyetértésem egy újabb gogi keretein belül. Az eszmecsere után a harmadik shinpan velem értett egyet, és nem történt újabb intés. A meccset, egy szoros és kemény összecsapást követően az Ankara A csapata nyerte, akik végül a döntőt is megnyerték a Katsuninkan A csapatával szemben.
A két nap alatt kifejezetten erős és élvezetes összecsapásokon volt lehetőségem bíráskodni. A török kendo nem minden téren, de sokban különbözik a magyar kendotól, ezt hasznos volt versenykörülmények között is megtapasztalni és alkalmazkodni hozzá shinpanként, nem csak keiko keretein belül. Bár papíron a magyar kendo eredményesebb (főleg a cirka 2008 és 2019 között aktív, nagy eredményeket elért csapatunknak és a szövetség által teremtett lehetőségeinknek köszönhetően), és több magasabb fokozatú tagunk van, nem érzem, hogy a törökök egyetemesen lemaradnának tőlünk, vannak kifejezetten erős vívóik és ígéretes juniorjaik is. Nagyon kellemes tapasztalat volt az esemény számomra, és a felmerülő nehézségeket is áttudtam lépni, leginkább sikerrel. Ez véleményem szerint annak köszönhető, hogy elkönyveltem magamban már a verseny elött, hogy a szituáció csak technikailag különbözik a versenyzéstől, végül is, ez is kendo, amiben már sok tapasztalatom van, ugyanolyan nehézségek merülnek fel, mint versenyzőként, csak más köntösben.
Úgy érzem, hogy az esemény hasznos volt a 2024-es Világbajnokságra való felkészülésemhez, és egy újabb lépés volt arra, hogy hozzá tudjak járulni ahhoz, hogy a jelenlegi generációnk is olyan és még jobb eredményeket tudjon elérni, mint az előző.
Amíg én a Török Bajnokságon vettem részt shinpanként, válogatott (és részük klub) csapattársaim Szerbiába utaztak a Belgrád Open bajnokságra, ahonnan aranyat hoztak. Erről az eseményről Puszti Dániel tollából kapunk majd egy újabb élménybeszámolót. Mivel a shinpan meghívást hamarabb kaptam Törökországból és fogadtam el, mint a Belgrádi verseny kiírásra került, sajnos nem tudtam a csapattal utazni és a versenyen szerepelni.
A következő izgalmas esemény a kendos életemben testvéremnek, Komjáti Tamásnak az utazása, aki meghívást kapott az éppen most lezajlott World Combat Games-re versenyzőként. Alig várom az élménybeszámolóját! Ezenkívül a november 11-én megrendezésre kerülő Országos Egyéni Bajnokságra való további készülés.
Dojo1 – klub, illetve az edzéshez használatos termet is így nevezzük
keiko2 – edzés
shinpan3 – bíró
sensei4 – tanár
shiajo5 – a küzdelmeknek helyt adó pálya
shiai6 – verseny
taisho7 – a csapat összecsapások utolsó vívója
hansoku8 – fél találatot érő intés
gogi9 – a bírók hívják össze, hogy meccs közbeni eseményekről ítélkezve egységes döntést hozzanak (a meccs és az óra ez alatt szünetel)
waza10 – technika, támadás
Komjáti Krisztián; Report on the Turkish National Individual and Team Championships as a Shinpan.
Since the beginning of the summer, I’ve been regularly visiting Istanbul for personal reasons, and whenever I have the opportunity, I join one of the city’s kendo dojos, Katsuninkan’s keikos. Thanks to the strong relationships that have developed over the past few months and my successful 5th dan examination in mid-summer, I received an invitation to serve as a shinpan at the Turkish National Individual and Team Championships held in Istanbul on October 14-15. I gladly accepted the invitation because I believe that as an active competitor, I can learn a lot from another perspective that influences the outcome of matches. This is particularly true in kendo, as this sport continues to rely solely on human judgment in deciding the results even at the highest levels, free from any technology.
I am not a stressed competitor, and this also applies to my personal life. However, I did feel a mild pressure on me because, although I had previous experience as a shinpan at junior competitions in Hungary, I had only participated as a competitor in the adult category. Also, my performance as a shinpan could affect the reputation of Hungarian kendo, as well as that of Katsuninkan sensei and my girlfriend, a member of the Turkish national team who played a role in my invitation, within the Turkish kendo community.
The competition began with the individual championships on Saturday, with the women’s and junior (mixed) categories starting on different shiajo. In this phase, I had the opportunity to serve as a shinpan for the junior competition since I was assigned to the shiajo where this category was taking place. The junior competition ended sooner than the women’s competition. Here, I made a mistake because I thought we were going to have a break, but one of the women’s category semifinal matches was moved to our shiajo. As I was not present at the shiajo at the start of the match, two shinpan (there are three in a kendo match) from the dojo of one of the competitors officiated the bout. I arrived at the shiajo a few seconds later than the match’s start. Although the winner was the one for whom dojo members acted as shinpan, I believe there was no bias. Nevertheless, it would have been better if I had been present to avoid any questions about whether the result of the semifinal depended on it. This was an important lesson for me about the challenges of the shinpan role, as in kendo, the match does not start until both parties are present at the shiajo. (If one party does not appear at the shiajo within 5 minutes, they are disqualified).
The lesson I learned was that as a shinpan, it’s crucial to move in harmony with the rhythm of the competition, even more so than as a competitor, to avoid later complications. I did not participate in the women’s final, which is usually officiated by the highest-ranking shinpan.
After the women’s individual final, we had a short lunch break with my fellow shinpan, discussing the events so far. It was a pleasant and we had the opportunity for a more personal conversation. Besides myself and the local referees, Piva sensei (Kendo and Iaido 7th dan) from Italy and Maaziz Sensei (Kendo 5th dan) from France were present, so we had diverse perspectives on kendo from around the world to discuss.
After the break, the men’s individual category continued. For me, this was the more challenging part, at least initially, as the pace and preferred techniques in men’s competition in Turkey were different from what I was used to in Hungary. However, I quickly adapted to these differences, and I believe, with subsequent feedback, that I performed my shinpan duties strictly and appropriately. Learning from my previous mistake, I didn’t make any minor errors as in the women’s semifinals. In this category, I also had the opportunity to officiate one of the semifinals. The final match in this category was contested by two members of Katsuninkan in a close and intense bout, which was personally satisfying for me.
On Sunday, the event continued with the team competitions. We started with the women’s team final (unfortunately, only two teams entered this category), and the Katsuninkan girls’ team won, including my girlfriend, bringing me personal joy. I was relieved not to have to officiate this match as a shinpan.
After the women’s team final, we proceeded with the mixed teams (in kendo club competitions, it is common for women, men, and juniors to compete against each other in the team category since there is no inherent advantage or disadvantage for either side, and there are no weight categories for this reason). In this category, I officiated the most matches since some competitors only participated in the team competition, not the individual. Once again, I had the chance to officiate one of the semifinals; it was the clash between Katsuninkan B and Ankara A teams. In all aspects, this was the most challenging match for me, as my girlfriend was a member of the Katsuninkan B team. Although I was rooting for them, I had to completely set aside my personal feelings as a shinpan and officiate fairly without any bias. This difficulty was further compounded by the intense rivalry between the two clubs, so there was additional pressure from team and club members not currently participating in the shiajo during certain situations. During the taisho match, the Ankara fighter violated one of the rules during the match, so as the chief referee, I issued a hansoku, which was followed by a gogi (a hansoku equals half a point for the opponent; a kendo match lasts until one fighter scores two points or until the allotted time elapses). Subsequently, the Ankara fighter made a second non-sportsmanlike move after a waza. One of my fellow shinpan wanted to award another hansoku for this, but I felt that while the situation was questionable, it was not a rule violation. I didn’t want to influence the match result unnecessarily, so I expressed my disagreement within the framework of another gogi. After the discussion, the third shinpan agreed with me, and there was no further penalty. The match ended with the Ankara A team winning after a close and tough fight. They also won the final to againts Katsuninkan A.
Over the two days, I had the opportunity to officiate strong and enjoyable matches. Turkish kendo differs from Hungarian kendo in many ways, and it was useful to experience and adapt to these differences under competition conditions, not just during regular keiko. Although on paper, Hungarian kendo has been more successful (especially thanks to our successful team between roughly 2008 and 2019 and the opportunities provided by the federation), and we have more high-level members, I don’t feel that the Turks are universally lagging behind us. They have some very strong competitors and promising juniors. The event was a very pleasant experience for me, and I managed to overcome the challenges, mostly successfully. In my opinion, this was because I had already acknowledged before the competition that the situation only differs from regular training technically. After all, this is still kendo, in which I have a lot of experience, and the challenges are just same as a shinpan as they are as a competitor.
I feel that the event was beneficial for my preparation for the 2024 World Championships, and it was another step towards contributing to our current generation achieving as good or even better results than the previous one.
While I participated as a shinpan in the Turkish Championships, my national team (and some club) teammates traveled to Belgrade for the Belgrade Open Championship, from which they brought home gold. We will receive another report on this event from Daniel Puszti. Since I received the shinpan invitation from Turkey earlier and accepted it before the announcement of the Belgrade competition, I unfortunately couldn’t travel with the team and compete in Belgrade.
The next step in my kendo journey is to cheer for my brother, Tamás Komjáti, who received an invitation to the ongoing World Combat Games as a competitor and will compete in the under 28 age group (the kendo event will take place on October 29), and then continue preparing for the National Individual Championship, which will be held on November 11.
Dojo – club, and we also refer to the room used for practice as such.
keiko – practice or training.
shinpan – referee.
sensei – teacher or instructor.
shiajo – the area where the matches take place.
shiai – competition.
taisho – the final competitor in team matches.
hansokut – an infraction that awards half a point to the opponent.
gogi – a conference where referees discuss and make unanimous decisions regarding in-game events (during a gogi, the match and the clock are stopped).
waza – technique or attack.